Így inkább kicsit ciki

Itt Olaszországban volt szó '56 ötvenedik évfordulójáról az elmúlt hetekben. Egy nagyobb könyvesboltba betévedve azt kellett tapasztalnom, hogy három olasz könyvet is kiadtak a forradalom emlékére, három olyan könyvet, amit rólunk írtak olaszok, olaszoknak. Mit mondjak, jó érzés volt ezt látni.

Másrészt azért is volt itt szó '56-ról, mert a jelenlegi olasz köztársasági elnök, Giorgio Napolitano a forradalom alatt az olasz kommunista párt vezetőségébe tartozott, és e minőségében aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a párt némely tagja csőcseléknek nevezte a magyar forradalmárokat, és szóbeli vállveregetésben részesítette a szovjet hadsereget, amiért voltak olyan kedvesek és újra elhozták a rendet és a békét Magyarországra. A nyilatkozat már akkor is megbotránkoztatott sokakat magán az olasz kommunista párton belül is, most pedig egyértelműen kínosan hangzik, hogy ilyen szinten híján volt a politikai tisztánlátásnak az a férfi, akit idén a hajszálnyi előnnyel miniszterelnöknek választott Romano Prodi köztársasági elnöknek tett meg. Giorgio Napolitano idő közben természetesen már elnézést kért korábbi tévedéséért a magyarokkal kapcsolatban. Szóval egész nem sokkal ezelőttig ilyen kontextusban lehetett itt hallani a magyarokról. Mit mondjak, jó érzés volt, hogy az olaszok így kiálltak mellettünk saját köztársasági elnökükkel szemben.

A tegnapi nappal kapcsolatban azért én mégis örültem, hogy nem vagyok otthon, mert itt bár ugyan nem volt szünnap, de nem is ömlött mindenhonnan az '56, annyit és akkor és úgy gondolhattam rá, amennyit, ahogy és amikor akartam. Mit mondjak, jó érzés volt ez is.

Sajnos azonban a legfrissebb hírek ide is elérkeztek. Ami tegnap d.u. és éjjel Pesten történt, az ma reggelre az olasz újságok címoldalán végezte, és hosszasan cikkeztek a Magyarországon uralkodó hadiállapotról. Amikor az egész cirkusz kezdődött, akkor is lehetett már egy kicsit hallani rólunk, de nem ennyit, mint ma. Már tegnap este is, amikor egy ismerős ismerősének mutattak be, az illető, amikor meghallotta, hogy magyar vagyok, rögtön úgy nézett rám, mint ahogy a halálos betegekre szokás, és biztosított, hogy tud mindent. Mit mondjak, nagyon kellemetlen érzés volt.

Eddig jó érzés töltött el itt, ha szóba került, hogy honnan származom. Amit a mai naptól (ki tudja, meddig) Magyarország itt jelent, arra kicsit nehéz büszkének lenni. Így valahogy rögtön nem tűnik különösebb örömnek magyarnak lenni. Így inkább kicsit ciki.

Eddig 4 komment érkezett

1. Profeta:
   2006. 10. 25. 8:08

   Én azt hiszem, hogy akik Itthon élnek, jó részük ugyanezt a -mondjuk ki- szégyent érzi a történtek miatt. Én is.

2. blogoltalan:
   2006. 10. 25. 11:26

   Tegnap reggel a metró nem állt meg a Kossuth téren(?),ezért a 2-es villamossal
   jöttem be a munkahelyemre. A Jászai M. térnél felszállt egy csoport németül
   beszélő,jó kedvű középkorú nő. Mi hazaiak magunk elé meredt tekintettel ültünk,
   álltunk, mint vert sereg saját országunkban(?), ők, nekem úgy tünt,kinevettek
   minket, hiszen ez a hetek óta tartó kutya-komédia (értsd:politika)a külföldi
   jogállamokban élőknek hihetetlenül nevetséges. Ami a nagy nemzeti ünnepünkön
   történteket illeti, tragikomikus és félelmetes...

3. Katica:
   2006. 10. 25. 17:26

   Egyetértek, Carmela, ez most egészen más történet, mint '56. Éppen ezért ciki, hogy ilyen "népszerűek" lettünk az utóbbi napokban. Mint külföldre szakadt hazánk lánya, egyáltalán nem esik jól, hogy naponta több embernek kell elmagyarázom, hogy "mi folyik" odahaza.

4. Amby:
   2006. 10. 26. 7:48

   Annyi gondom azért van, hogy a kollegák, akik 2 hónappal ezelőtt még 56os fotókiállításon voltak, vagy a barátok akik augusztus óta emlegetik, hogy mennyire tuti Budapest, akik tudnak azért jópár dolgot Magyarországról, mert jártak ott párszor mégis furcsálják az egészet.
   És nem a más cikije, mert a mi cikink is. Mert mi szavazzuk meg azt az embert, aki évek óta csak kiskirály akar lenni, aki az EU parlamentben azért kampányol, hogy Magyarországtól vonják meg a pénzeket (hadd legyen mégnagyobb krízis az országban) és aki bátorítja a futballhuligánokat és mindenki mást az agresszióra. Az agresszívot, akinek a cél szentesít minden eszközt. És mi szavazzuk meg azt az embert is, aki annyira töketlen, hogy minden lépésével jobban hergeli az agresszívakat és akinek a cél szentesített minden eszközt.